Decemberben arra készültünk, hogy elviselhetetlen hideg lesz itt januárban, februárban, és még talán márciusban is. Ebbéli félelmünket a helyi lakosság több tagja is megerősítette, meg az a tény, hogy december második felében már masszív mínuszok voltak (de hó nem). Aztán jött a január, az elején tényleg volt párszor mínusz 16-18 fok is, és még egy kis hó is, úgy 2-3 napig. Aztán nuku, és az egész január nagyon enyhe volt, ám roppant gusztustalan: rengeteget esett az eső, folyamatos felhős ég, a napot elvétve láttuk csak. S mielőtt megkapom a felháborodott megjegyzéseket, igen, tudom, hogy ez igazán semmiség a 2017-es budapesti januári állapotokhoz képest, ahol rég nem látott hideg, fagy, hó és szmog uralkodik hetek óta. Ezt valóban nem irigylem és együtt érzek minden kedves honfitársammal, de ettől még itt is fennáll a nagy kérdés: mit kezdjen az ember 2 kisgyerekkel, akikkel outdoor programok (amiből viszont rengetegféle van errefelé) mostanság nem nagyon jönnek szóba.

Megmutatom a helyi gyerekes beltéri lehetőségeket, vállalva a kockázatot, hogy jó pár olvasó ennél a pontnál csukja be az oldalt azonnal, s ezt én tökéletesen megértem. Nektek: szevasztok! De a gyerekes témák iránt fogékony ismerőseinknek talán még érdekes is lehet ez a kis beszámoló. 

Először is hangsúlyoznom kell, hogy kisvárosban élünk. 80 ezer fő, ráadásul a fele egyetemista. Ők nem a játszóházakat, állatkerteket és bábszínházakat fogják keresni, ezért nagy elvárásai nem lehetnek az embernek ezen a téren. A következők tehát a lehetőségek:

1. városi (megyei) könyvtár

2. könyvesbolt gyermekrészlege

3. a plázában található játékbolt és kisállat kereskedés

4. Wonderlab

5. Jump 'n' Joey nevű játszóház (itt csak egyszer voltunk, többet nem, de ez majd kiderül, hogy miért)

6. Banneker közösségi ház (itt még csak én voltam. Nem játszani, majd ezt is elmondom).

Illetve ezeken kívül van még több sportközpont is a városban, ahova a gyerekeket ilyen-olyan foglalkozásokra (torna, foci, küzdősport) lehet vinni, de ezekről most külön nem teszek majd említést.

1. A könyvtár. 

Lévén "értelmiségi városról" van szó, talán nem meglepő, hogy több könyvtár is van Bloomingtonban. Az egyetemnek van egy szuper darab, de az természetesen szakkönyvtár. Emellett ott van a Monroe County Public Library, ahova mi is rendszeresen járunk. A gyerekrészlegre szoktunk menni értelemszerűen, ami önmagában hatalmas, de mindemellett van több külön terület a játékra is. Nagy játszósarok, külön játszószoba, kis csoportszoba és egy nagy vetítőterem. Azaz, nemcsak az olvasás-kölcsönzés lehetőségei adottak itt, hanem egyéb kulturális, szórakozási lehetőségek is. A játszórészlegen és játszószobában elég nagy a játékválaszték, és Márk nagy örömére több kis asztal is van gépekkel, ahol fejlesztő számítógépes játékokat is lehet játszani. A csoportszobában havonta pár alkalommal vannak kisebb rendezvények, felolvasóestek, mesélések, de volt már táncos mulatság is (szilveszter előtt). Az auditóriumban pedig havi-kéthavi rendszerességgel vannak nagyobb létszámot is befogadó programok: volt már bábszínházi előadás, varázsló show és filmvetítés is. Ezek mind-mind ingyenesek, így aztán - főleg ezen utóbbi nagyobb programokon - fürtökben lógnak a családok, így nagy küzdelem megy az ülőhelyekért. Ebből is látszik, hogy - egyetemi város ide vagy oda - az igény megvan ezekre a programokra, de a kínálaton lehetne még fejleszteni. Mert egyébként rengeteg család él ezen a vidéken, akik kapva kapnának a lehetőségen. Szóval ez itt egy piaci rés!

A gyerekrészleg kínálata

Rendeltetésszerű könyvtárhasználat

Ez már egész közelít hozzá

Az előadó melegít a bábszínházi előadás előtt

Esti mese

2. "A könyvesbolt", azaz a Barnes and Noble gyerekrészlege

Ez szórakozás terén sok átfedést nyújt az előző versenyzővel, de itt azért kisebb kínálattal dolgozhatunk. Itt "csak" könyvek vannak és egy kellemes vonatos terepasztal. Viszont nagyon közel van hozzánk, és változatosság kedvéért néha ide is megyünk a gyerekekkel. A könyvesbolton belül van egy Sturbucks is, aminek elvileg lehetne örülni is, de véleményem szerint mocskosul drága, ráadásul azután, hogy Sári egyszer a szellőzőnyílásba dugva az ujját elvágta és ömlött belőle a vér, de a személyzet nem mutatott különösebb érdeklődést a segítségnyújtásra, bár igényeltük volna, nem vagyunk törzsvendégek. (bocsánat a rövid és egyszerű mondatért). Egy kép azért ide illik illusztráció gyanánt (nem a balesetről):

3. Pláza

Az egész úgy kezdődött, hogy kiutazásunk után kb. 3 nappal bementünk a közeli College Mall nevű plázába, hogy beszerezzük a nélkülözhetetlen, új okostelefonjainkat, amerikai szolgáltatóval. Ez egy egészen kibírhatatlanul hosszú, olyan 6-8 órás procedúra volt, amíg Peti ott várakozott, az ügyintéző telefonálgatott, és egyébként segítőkész módon azon volt, hogy a hatalmas kauciót lejjebb és lejjebb tornássza nekünk (mivel akkor még nem volt sem bankkártyánk, sem social security number-ünk, se semmink). Ezen röpke várakozási idő alatt, aminek ugye sosem lehetett tudni, hogy mikor lesz vége, a gyerekekkel próbáltam elütni az időt. Így fedeztük fel a játékboltot, és azt, hogy ott nemcsak vásárolni, hanem játszani is lehet. Itt ugyanis ez természetes, hogy ki vannak rakva asztalkákra a hívogató játékok - babaházak, autópálya, lovagvár, vonatpálya, gyerekkonyha, meg minden, amit akarsz. Elég gyorsan az egyik kedvenc helyük lett, amivel csak az lett a probléma, hogy én magam roppant kínosnak éreztem (és érzem ma is), hogy rendszeresen úgy megyünk oda, hogy nem veszünk semmit. Az eladók amúgy nagyon jófejek, és nem szokták sugallni, hogy igazán illene már venni is valamit, de azért akkor is néha ég a pofám. Persze, egyszer-kétszer vásároltunk már ott, de az csenevész mennyiség a látogatások számához képest.

A plázában található másik kedvelt célpont az állatkereskedés. Itt ami egy átag magyar állatkereskedéshez képest más, hogy elsősorban nem rágcsálókra, madarakra és díszhalakra szakosodott, hanem kutyákra. Nagyobb méretű, üvegfallal ellátott polcokon vannak az állatok, és külön simogatósarokban lehet velük ismerkedni. Nekem kicsit kettős az élmény, mert bár a kutyák elég cukik és a gyerekek is imádják őket, állatbarát szempontból nem gondolom ideálisnak az elhelyezést. (Azt hiszem egyébként, hogy zárás után nem ezekben a fülkékben maradnak az állatok, hanem van egy raktárhelyiség vagy valami ilyesmi, és ott talán nagyobb és normálisabb térben élnek.)

4. A Wonderlab

Na ez a best hely, ami a kisgyerekes programot illeti! Ez egy olyan játszóház, ami egyben természettudományos múzeum is. Vagyis minden játék egyben ismeretterjesztő és/vagy fejlesztő a gyerekek számára. Mi csak decemberben jártunk itt először, mivel a hosszú nyár miatt inkább kinti programokat szerveztünk, és tartogattuk a beltéri helyeket a télidőre. Na azóta törzsvendégek lettünk, és ez konkrét értelemben is igaz: második ottlétünkkor már éves tagságit váltottunk. 

Az alsó szinten rengeteg vizes játék van, ami nálunk azonnali sikert jelent. Füsttel teli buborékokat lehet elkapni és pukkasztani, kockákból torlasz várat lehet építeni ködnek, legóból pedig vízfolyamnak, különböző fajsúlyú folyadékokban lehet buborékokat gyártani és megnézni a sebességüket, és hasonló nyalánkságok. Van egy nagy csőrendszer, amibe különböző súlyú pamuttárgyakat behelyezve meg lehet nézni, hogy a befúvott levegő melyiket milyen gyorsan repíti ki, vannak különböző építőjátékok és az emeleten van egy biológiai szekció is: hüllők, rovarok, méhek kaptárban, és mikroszkóp alatt lehet kis vizsgálatokat végezni. Van még több mászófal, snowboard szimulátor, meg robotkéz, amit irányítva tárgyakat lehet megmarkolni. Egyszóval szuper.

4. Jump 'n' Joey. 

Még pár nappal azelőtt, hogy megérkeztünk Amerikába, kaptam egy emailt Márk akkor még leendő ovistársának anyukájától, amelyben egy szülinapi zsúrra hívtak meg bennünket. Ez akkor egy játszótéren és egy hozzá tartozó "splash pad"-en (vizes "fröcsköldében") került megrendezésre (jó volt). Majd aztán pár héttel utána jött a következő meghívás, egy másik csoporttárs bulijára, ahova szintén elmentünk. (Szerencse, hogy a későbbiekben nem rendezett mindenki szülinapi zsúrt, mert így nem kellett bűntudattal élnünk amiatt, hogy mi a decemberi fagyban kinti lehetőségek vagy méregdrága benti helyszínek bérlése miatt nem rendezünk bulit negyven főnek szerény apartmanunkban. Amúgy eljátszottam a gondolattal, hogy a vendégeknek zsíros deszkát készítek paprikaszórással és lilahagymával, nagyon megnéztem volna az arcokat, mikor felszolgálom.) Na de, hogy a tárgyra térjek: a második buli ezen a bizonyos Jump 'n' Joey nevű helyen volt. Ez egy játszóház, de valójában egy mini kaszinó. Mert ugyan van benne pár ugrálóvár, a terem legnagyobb részében különböző játékgépek sorakoznak. Ezek egy része ügyességi játék (pl. le kell fröcskölni kacsákat vízzel úgy, hogy visszamenjenek a házukba), de másik részük bugyuta nyomogatós vagy szerencsejáték. Rögtön beugrottak a kóros játékszenvedéllyel kapcsolatos kutatásaink, és lelki szemeim előtt láttam a játékfüggők legújabb generációját. Mert persze a teremben lévő összes gyerek teljes eksztázisban rohangált a gépek között, és így volt ez a mieinkkel is. És az egész olyan profin ki van találva, mint az igazi kaszinóban: a játék végén jön az azonnali megerősítés, kis papírfecnik formájában. Ezeket a cédulácskákat kis kosárkában lehet gyűjtögetni, majd a játék végeztével x pontszámú papírdarabot adott tárgynyereményre lehet beváltani. És persze mindig jön vissza papír, csak a mennyisége változó a teljesítmény függvényében. Tehát garantált a rákattanás, és egy idő után az ugrálóvárak fel sem tűnnek a gyerekeknek. A magas addikciós potenciál miatt a helyre azóta nem látogattunk el.

Szerény ugrálóvár

Ezek a nyeremény kuponok, kosárban gyűjtögetve

A beváltás izgatott pillanatai

Értékes tárgyi nyereményeink

6. Banneker Community Center

Valamiért úgy alakult, hogy itt még nem voltunk a gyerekekkel, én viszont kéthetente meg szoktam fordulni itt. A korábban már említett "anya-találkozó" ugyanis itt zajlik. A közösségi ház egyik szintje egy játszószoba, elsősorban 0-3 éves gyerekeknek, és a helységben több beszélgető sarok, asztal is van a szülőknek. Itt szoktunk csevegni az amerikai, kínai és a legújabban becsatlakozott szaúdi anyukákkal, miközben gyermekeik játszanak. (Én ide mindig egyedül megyek, Sári akkor bölcisben.) A házban van még egy kis olvasószoba meg egy más, csoportfoglalkozásokra alkalmas helyiség, illetve egy nagy tornaterem, ahol már többször is láttam boldog nyugdíjas csapatokat röplabdázni vagy focizni. 

Ez hát a nem is olyan rossz leltár. Ettől még nagyon várjuk a tavaszt!