Már egy ideje tervbe vettem, hogy írok egy kicsit az egyetemi sportközpontról. Mert így, hogy beköszöntött a tél (és a kinti futás csak szórványosan esik jól), Petivel mind a ketten rendszeres vendégei lettünk a dzsimnek. Az egyetemnek - ahova, ha még nem említettem volna, 80 ezer diák jár - egy nemcsak egy épületből, hanem több helyszínből álló sportkomplexuma van. Nagy mázlisták, akik itt tanulnak, ugyanis azzal, hogy van egy diákigazolványuk, ingyenesen használhatják az egészet. És ekkor ne valami kis lepukkant tornateremre gondoljatok, hanem igazi menő, az égvilágon mindenféle sportot magába foglaló központra. Az oktatóknak, családtagjaiknak, volt diákoknak és egyéb bármilyen vendégnek különböző tarifák vannak. Nekünk, mint oktatóknak (mert én "academic spouse"-ként ugyanaz a kategória vagyok, mint Peti), egy alkalom 6 dolcsi, ami egyébként elég baráti ár. Ezzel bármennyi időt bent lehetsz, és bármilyen sportot űzhetsz.

Mi a fő épületet ismertük meg behatóbban, amelyik 3 emeletes, és például van benne egy uszoda részleg is, 2 úszómedencével (s az egyik egyben műugró medence is). Itt a vízilabda edzésektől a vízi aerobikon át a műugró edzésekig és persze a szabad úszásig vagy úszásoktatásig minden van. Peti már tesztelte is a nagy medencét - ami persze nem 25 vagy 50 méteres, hanem 25 YARD hosszúságú volt (egy a sok idióta angolszász mértékegység közül, ami érthetetlen, hogy még miért létezik), és nagyon kellemes tapasztalatokra tett szert. A kis medence mögött egyébként az egyetem vízi sportokban híres-neves sportolóinak képei sorakoznak. 

Az egész épület akkora, mint egy sportcsarnok, s a három emeleten belül rengeteg külön terme van. Több kosárlabda pálya, röplabdapálya, focipálya, egy csomó squash pálya, két hatalmas terem csoportos fitnesz órákra, egy méretes edzőterem ezer kardio géppel, több kis gyúróterem, és még van egy beltéri futópálya is.

Az öltözővel kapcsolatban találkoztam egy-két helyi érdekességgel. Itt például valamiért imádják a számzáras lakatokat, ami számunkra egy rejtély, mivel sokkal pepecselősebb, mint szimplán bedugni egy kulcsot. És mivel a kódot tartalmazó bilétát ugyanúgy magaddal hurcibálod, mint ha kulcsod lenne, nem látjuk az előnyét sem. Ellenben az első pár alkalommal Peti is meg én is ideggörcsöt kaptunk, mire sikerült a megfelelő technikát alkalmazni, és mostanra már egész ügyesek vagyunk (állítólag a számzáras lakat kezelésének technikáját középiskolában is tanítják az amerikai diákoknak...). Két másik furcsaság az amerikaiak prüdériájával és szexuális témához való nagyon érzékeny hozzáállásukkal függ össze. Az egyik, hogy a - természetesen nem koedukált - öltözőn belül található még külön öltözőfülke, ha neked nem volna megfelelő, hogy más, azonos nemű vendégek között öltözzél. Ez tehát öltöző az öltözőben, és azt figyeltem meg, hogy ezt előszeretettel használják itt. Olyannyira, hogy volt, hogy már én éreztem kínosan magam, amiért merészelek nem külön bevonulni az átöltözéshez.

A másik dolog viszont már bejön nekem is: a duplafüggöny. A zuhanyzóknál ugyanis az egyes zuhanyzófülkéket kettős függöny választja el a közös területtől: Az első függöny után egy saját kis öltöző szakaszba érkezik az ember, hogy aztán a következő függöny már a zuhanyzó sarkot választja el. Így aztán meghitt magányodban lehet öltözködni, és még a törölköződ és ruháid sem lesznek vizesek. 

Rátérve picit a közönségre: az egyetemisták igazán kihasználják ezt a pompás lehetőséget, és rendszerint rengetegen vannak. Szerencse, hogy ilyen hatalmas az épület, mert sosincs nyomasztó tömeg, mindig jut neked hely vagy a kívánt gép. Persze mi igencsak kisebbségben vagyunk középkorú látogatókként (asszem, most hívtam magam először annak, ez rettenetes), alapvetően ugyanis a diákok járnak ide, egy-két kivétellel. Én elsősorban fitnesz órákra járok, és jó párat kipróbáltam már. A legjobban a cardio hip-hop óra jön be, amit egyrészt nagyon élvezek, másrészt nosztalgiázva gondolok közben a régi hip-hop-os éveimre, s ezúton is csókoltatok minden régi táncos társamat... Az átlagéletkor itt viszont az én jelenlétemmel tornászódik fel körülbelül 23 évre, szóval én amolyan veterán vagyok ott. De becsületemre legyen mondva, hogy nem én vagyok a legbénább! :-) Persze az amerikaiakban azt nagyon bírom, hogy itt senkit sem érdekel, hogy ki béna, ki kövér, ki gebe, ki ilyen, ki olyan. Simán bevállalja a 120 kilós csaj, hogy bejön egy órára, és így, vagy úgy, de végig csinálja. Ahogy egyszem pasik is szégyenkezés nélkül állnak be másik 25 csaj közé, és lazán rázzák a seggüket, ha éppen az a feladat. (A legutóbbi hip-hop órán egyébként egy atletikus alkatú fekete srác táncolt mellettem, és annyira zseniálisan nyomta, hogy kvázi úgy éreztem magam, mintha egy amerikai videoklipbe csöppentem volna.) Az egymás és önmagunk elfogadását egyébként az is segíti, hogy maguk az oktatók sem mindig tökéletes alkatúak. Ennek pozitív oldalát is abszolút látom, de bevallom, nálam nem elég hiteles az olyan aerobik oktató, akinek hatalmas hurkái vannak, de ez a magas elvárás még biztos az én versenytornász szocializációmnak tudható be. Viszont azzal tényleg nagyon elégedett vagyok, hogy a csoportos órákat hirdető plakátokon nem csupa modell alkatú hölgy illusztrálja a gyakorlatokat:

Az öltözködést illetően is nagyon szimpatikus a légkör, itt ugyanis nem dívik a rongyrázás, magamutogatás, hanem mindenki az egyszerű, ám praktikus viselet híve. Ami nálunk alapvető, hogy megy a mustra a konditermekben, meg mindenki a legjobb cuccaiban, agyonsminkelve, beparfümözve libben be a gépterembe, itt ez senkinek eszébe sem jut. Ehhez az is hozzátartozik, az egyetemnek ez egy fajta policy-je is. Számos plakát hívja fel a figyelmet a "megfelelő" öltözködésre, és arra, hogy nem egy tengerparton vagyunk, hogy csak úgy a hasunkat, derekunkat, netán dekoltázsunkat mutogassuk:

Egyébként szerintem ennek a szexuális témában nagyon elővigyázatos policy-nek a része az is, hogy az egész épületben nincs szauna (ami Magyarországon teljesen alapvető manapság egy jobb fitnesz teremben). Szerintem félnek attól, hogy a fürdőruhára vetkőzött szaunázó fiatalok majd jól megnézik egymást, és a végén még össze is jönnek. Az egyetem védelmére legyen azonban mondva, hogy nagyon tudatosan küzdenek a szexuális erőszak ellen, ami egyébként sajnos nem annyira ritka az egyetemi életen belül. Külön egyetemi szervezet is foglalkozik ezzel a témával, rengeteg felhívást tesznek közzé, nem egyszer az egyetemi buszok óriásplakátjai is az óvatosságra és egymás segítésére figyelmeztetik az utazókat. 

Amúgy a hip-hop órákon kívül sok mást is kipróbáltam. Visszatérő elem volt az oktatók működésében, hogy az instrukciókat mindig nagyon óvatosan, olyan amerikaiasan elfogadóan fogalmazzák meg. Ha jön egy újabb feladat, akkor szinte a legegyszerűbb mozdulatsort kérik, majd ezek bármilyen nehezítését, kombinálását már mindig úgy fogalmazzák meg, hogy "just an option" (csak egy lehetőség), "if you want an extra challange" (ha ezt még szeretnéd fokozni) és nem győzik hangsúlyozni, hogy ha ez neked sok, akkor "feel free to choose which is the best for you" (azt válaszd, amelyik neked a legmegfelelőbb). Persze én a tornász és kevés táncos múltammal nehogy már csak valami egyszerű gyakorlatsort végezzek, ezért én ezeknek sohasem dőlök be, de biztos sokan vannak, akiknek ez a kommunikáció sokkal megnyugtatóbb.

 Ez a klip pedig szóljon a régi hip-hop-os évek emlékére!