Kanyon túrán

2017. április 30. - d e t t i

Repül az idő velünk itt az USA-ban. Még ősz volt, mikor Peti nővéréékkel kitaláltuk, hogy a magyar tavaszi szünetben együtt leszünk itt 2 hetet, s abból az egyik hetet a Grand kanyonban és környékén töltjük majd. Erre tessék, már meg is történt, s már haza is jöttünk erről a hihetetlen, fantasztikus utazásból.

Úgy döntöttem, ezúttal nem fogok erről hosszas litániát írni, hanem inkább a képek beszélnek majd helyettem. A szöveges részek inkább a gyakorlatiasabb dolgokra (utazás, szállás) fókuszálnak majd, s kevésbé a személyes vonatkozásra. Elsőként például megemlíteném, hogy az USA-ban a belföldi légi közlekedés sajnos nem annyira olcsó. Még úgy sem, ha az ember a legolcsóbb, fapados járatokat választja. (Ez is az egyik oka annak, hogy az emberek alapvetően inkább az autóval utazást részesítik előnyben, még akkor is, ha több államon keresztül, tizen-, huszon-x órákat kell utazniuk.) Az általunk választott legolcsóbb opciót (Chicago-Las Vegas) a Spirit Airlines nyújtotta, akikkel kapcsolatban sajnos voltak negatív élményeink is. Pl. csomagméretekkel való szívatás, ugyanis egy kb. fél centivel kilógó fogórész miatt megvágtak minket 100 dollárra, aztán volt még gyerekülés elkavarás is, és egyéb apróságok. A Spirit-et tehát nem különösebben ajánljuk.

Ami magát az utazást illeti, a következő volt a menetrend (Jutkának ezúton is köszönjük a - mint mindig, így most is - remek szervezést!):

1. Chicago - Las Vegas repülőút

2. Las Vegasban autóbérlés, onnan azonnal indulás Zion kanyonba, ott 1 éjszaka

3. Zion kanyonból átutazás Bryce Kanyonba, 1 éjszaka

4. Bryce kanyonból utazás Lake Powell-hez, onnan tovább utazás Grand Kanyonba, ott 1 éjszaka

5. este vissza Las Vegasba, ott 1 éjszaka

6. Las Vegasból este repülés vissza Chicagoba.

Intenzív, pörgős utazás volt, rengeteg élménnyel - és 5 gyerekkel. Utóbbiak előtt le a kalappal, mert betegségek és sok autózás, repülőút, kései érkezések ellenére mindegyikük nagyon jól (egész jól) bírta a strapát.

Az első pár képpel azt mutatom meg, milyen élmény volt a Vegasba érkezés után autózni először Nevada, majd Arizona államban. Csodálatos volt!

Kora este megérkeztünk Zion Kanyonba. A szállásunk (Quality Inn Springdale at Zion Park) csodálatos helyen volt, a nemzeti park bejáratától kb. 1 km-re. Egy kemping közepén található hotelben laktunk, ami családdal ideális volt. Kemping szélén patakpart, közepén kis játszótér, szobák korrektek.

A Nemzeti Parkba másnap mentünk be, szerencsére gyönyörű időben (napsütés, huszonpár fok). Van egy csodás shuttle bus, ami jár a hatalmas nemzeti park területén belül, ez nagyon praktikus - főleg gyerekekkel. Ennek használata a belépő megvásárlása (egy autós belépő 30 dollár) után ingyenes, viszont sajnos nagyon sokat kell sorba állni érte (értsd, kb. 1 órát). Utána azonban teljes mértékben kárpótolja a látogatót a látvány, ilyen helyeken jártunk:

Késő délután már búcsút is intettünk Springdale-nek és a Zion parknak, hogy folytassuk autós túránkat a Bryce Canyon irányába. Ez a két nemzeti park elég közel van egymáshoz (mindkettő Utah államban), mindössze másfél órás autót köti össze őket. Így már aznap este egy kicsit be tudtunk menni a Bryce Canyon legmenőbb kilátójához ("Sunrise Point"). Ekkor és itt azért már hűvösebb volt, bizony a télikabát is jól esett, mert a hideg szél is felélénkült. A látvány döbbenetes volt, egészen lélegzetelállító... (A másnap délelőttöt is itt töltöttük még.)

A szállásunk (Bryce Pioneer Village) itt is korrekt volt, és egész olcsó, főleg a többi hotelünkhöz képest.

Mivel néhány napba sűrítettük jó sok dolog megnézését, ebéd után már útnak is indultunk, mivel aznapra jutott az egyik leghosszabb utazás: Lake Powell érintésével még aznap este meg szerettünk volna érkezni a Grand Canyon közelében foglalt szállásunkhoz. A Powell tó (egy mesterséges tó, a Colorado folyó mentén) Utah és Arizona államok találkozásánál, azonban nagyobbrészt még Utahban található. A tónál először is megtekintettük a Glen Canyon Gátat, hihetetlen méretű gátról volt szó, ilyesmiről:

Aztán pedig elmentünk egy olyan részéhez (lényegében strandhoz a Wahweap öbölnél), ahol a tó homokos partján tudtak a gyerekek játszani (és mi sem éreztük annyira rosszul magunkat).

A Grand Canyon nemzeti park bejáratánál található szállásunkhoz (az árak természetesen igen borsosak errefelé) már késő este érkeztünk meg. Útközben - immáron Arizona államban, egy isten háta mögötti kis faluban egy KFC-be tértünk be vacsorázni. A rettenetes kaja fogyasztása közben nagyban kárpótolt bennünket az, hogy helyi indián nénikkel és bácsikkal ropogtathattuk a csirkeszárnyakat...

Másnap aztán jött a fő-fő durvulat, a Grand Canyon. Teljesen felfoghatatlan, megemészthetetlen volt a látvány, ami elénk tárult, és szerintem a képek is nehezen adják vissza azt, amit ott élőben láthattunk. A nemzeti park itt is szép nagy, így ebben több buszjárat is megy párhuzamosan, ami szállítja a turistákat az egyik ponttól a másikig, de autóval is lehet bent közlekedni - bár a nagy tömeg és az ebből fakadó parkolási nehézségek miatt ez kevésbé ajánlatos. Mutatok pár képet, próbálkozva átadni valamit ebből az egészből:

Aznap este aztán volt még egy 4 órás utunk vissza Las Vegasba, ahol egy éjszakát eltöltöttünk egy szuper hotelban. Las Vegasban azért, hogy az embereket odacsalják, hogy eljátsszák a fél vagy egész vagyonukat, roppant olcsóak a szállások. Nagyon jó helyen voltunk mi is, egy központhoz közeli hotel 17. emeletéről csodálhattuk már este a kilátást erre az önmaga legnagyobb paródiájának nevezhető városról. Ezt láttuk az erkélyről:

Mivel este 11 körül érkeztünk és hullák voltunk teljesen, a vegasi esti sétálgatást sajna kihagytuk (Gergő és Szonja viszont menők voltak, és nem). Másnap viszont csak délután indult a gépünk vissza Chicagóba, ezért volt még pár óránk arra, hogy megnézzük ezt az őrületet, ami itt folyik.