Beléptünk ittlétünk utolsó hónapjába. Mostanra Peti egyetemi teendői véget értek, a tavaszi szemeszter lezárult, és a diákok jelentős része elhúzott a városból. Az időjárás is végre összeszedte magát, és a hetekig tartó esőzés után megérkezett a nyári idő. Közben pedig számunkra a felszámolás időszaka is beköszöntött: üres lakást béreltünk, és teljesen üresen is kell majd átadnunk. Ez nemcsak érzelmileg jelent majd sok munkát számunkra, hanem a gyakorlatban is. Annak idején persze igyekeztünk mindent a lehető legolcsóbban, legegyszerűbb módon és sok esetben használt forrásokból megoldani, így attól nem kell tartanunk, hogy értékes tárgyak eladása hogy fog sikerülni.

Ami a mi esetünkben egy nagy pech, hogy utánunk sajnos nem érkezik egy magyar ösztöndíjas sem (sem a Fulbright, sem Ránki Chair révén). Így nemhogy új lelkes gyerekes családnak, de egy árva magányos kutatónak sem tudunk tárgyakat továbbadni, pedig ez egy szép (és hasznos) szokás volt eddig. Bár a jó öreg Dodge-ot valószínűleg nem ajánlanánk már fel egy következő családnak, mert a 306.000 mérföldet (!) futott jószág mostanra kissé beteges lett, rettenetes zörgő hangokat képes kiadni magából, meg néha bűzölög is - de szerencsére még vezethető (szerelő szerint is). Reméljük, kihúzza még ezt az egy hónapot, és pár száz dollárért megveszi majd valaki, "as it is" :-) 

Az ingóságaink nagy részét (főleg a rengeteg apróságot, pl. konyhai eszközök és hasonlók) például nem is eladni fogjuk, hanem adományként beadjuk majd az erre szakosodott Goodwill és Restore boltokba. De azért vannak olyan bútorok, játékok, melyeket megpróbálunk értékesíteni. A Once Upon a Child nevű használt gyerekcuccokból élő boltot alapvetően nagyon szeretjük, többször vettünk már itt nagyon jó minőségű dolgokat: ruhákat is és egyéb kellékeket (pl. Sárinak kiságyat, etetőszéket) is. Ők az előbb említett két bolttal ellentétben nem adományokból élnek, hanem vásárolnak használt cuccokat. Viszont sajnos elég finnyás módon. Múlt héten már próbálkoztam náluk rengeteg mindennel - főleg játékokkal - és a 20 tételből mondjuk 1-et vettek meg sajnos. Persze a kínálatban is megjelenik a finnyásság, hiszen tényleg kifogástalan cuccokat lehet ott venni, így a közönség is más azért (jobban szituált), mint mondjuk a Goodwill-ben, ahova azért inkább a szegényebb réteg jár. Pont emiatt egyébként jobb érzés is volt a Once...-ban meg nem vett cuccokat végül hozzájuk vinni, ott biztos minden "jó" helyre megy majd.

Közben pedig elkezdtem a nagyobb, értékesebb tárgyakat meghirdetni interneten. Erre két felület látszik alkalmasnak. Az egyiket itteniek javasolták, ez a Craiglist. Ez egy bloomingtoni adás-vételi oldal, és mindenféle kategóriában lehet itt üzletelni. Felnyomtam ide polcokat, szőnyeget, az autónkat, székeket, matracot, pár játékot. Jöttek is már innen érdeklődők, és volt, amit innen meg is vettek. A másik pedig a Facebook Marketplace alkalmazás, amit eddig én még sosem használtam. Na ez nagy meglepetés volt, hogy mennyire durván jól működik, és az első dolgokat (pl. TV-nket) itt adtam el 24 órán belül. És azóta is itt van a legnagyobb pörgés, legtöbb érdeklődő. És ha már itt tartunk, pár gondolat erejéig megosztanám tapasztalataimat a jelentkezőkkel kapcsolatban, mert nagyon érdekes élmény ez az egész. 

Az egyik dolog, ami jellemző ezekre az adás-vételi csevejekre, az egyben egy általánosabb amerikai jellegzetesség. A már számtalanszor emlegetett amerikai praktikussághoz tartozik ugyanis az, hogy nem pazarolnak időt és energiát a felesleges formaságokra az írott kommunikációban. Vagyis, olyanok, mint köszönés, bemutatkozás, egyéb udvariassági formulák, elköszönés, ne adj isten aláírás, na ezek mind hiányoznak a párbeszédekből (és még ugye a magázódás-tegeződés problémával sem kell foglalkozniuk). Ez persze roppant egyszerűvé teszi a helyzetet, számomra is. Más oldalról - ami persze lehet egy illúzió is - sokszor az az érzésem, komolyabban tudnék venni egy érdeklődést, ha kicsit jobban megadnák a módját, és nem ez és így lenne az első felböfögött mondat: "do you accept $50?"

Az autó kapcsán kapom a legtöbb üzenetet, és hát itt van a legtöbb használhatatlan jelentkező is. Szerintem lehetnek köztük

• impulzív vásárlók (vagy inkább impulzív érdeklődők)
• 'maguk sem tudják, mit akarnak' félék
• értelmi fogyatékosok
• egyszerű megbízhatatlan alakok
• meg még persze sok más.

Mutatok pár screen shotot a kedvenceim közül. Itt van például Amber, aki egyébként egy prototípust képvisel, a "ráírok, megkérdezem, aztán leszarom" fajtát. De tényleg, miért érdeklődik, ha még a válaszomat sem tekinti meg?

Egy másik kedves érdeklődő, mondjuk JD már azt is megírta, eljönne megnézni. Amikor én viszont lehetőségeket kínálok neki a megtekintésre, néma hallgatásba burkolózik.

A következő szint Joe-é volt (nem meglepő módon a keresztneve is hasonlóan különleges volt, s az adatlapján nulla információ volt), aki már azt is megírta, hogy megvenné, majd ez után tett némasági fogadalmat.

Jaj, és a kedvencem, aki bármilyen előzetes kérdés, információ stb. előtt már rögtön megkérdezi, hogy mennyi a minimum ár, amit kérek. Na, ilyenből rengeteg volt már. Úgy, hogy ott van a hirdetésben, hogy mennyiért árulom. És persze, hogy az ember alkudozik, de én azt gondolnám, az előtt még ezt-azt jó, ha az ember tud. Erre a kérdésre így aztán nehezen vagy nem is nagyon szoktam tudni mit válaszolni - vagy főleg azt, hogy javaslom, hogy tekintse meg először, majd beszéljük meg, és erre szépen eltűnnek...

Személyes kedvencem volt még Juany is, aki az angol nyelvű hirdetésemre spanyol nyelven írt nekem érdeklődő levelet, s az angol viszontkérdésemre viszont már sajnos nem reagált. De hát én hülye, miért is nem tudok spanyolul is?

Így állunk hát az autóval jelenleg. Ketten már MAJDNEM megnézték, meg volt beszélve konkrét találkozó is, de csak lemondták vagy el sem jöttek. De nem adom fel, mert már sikerült több dolgot is eladni, pl. TV, szőnyeg, ágy, kerti székek, polcok. 

Vagyis - és itt most hatalmas megállapítás fog következni!!! - az USA-ban is vannak nagyon megbízható és kedves emberek, és vannak megbízhatatlan, link alakok is. Legyen ez mára a legfőbb tanulság, mindenkinek további szép napot kívánok!