Az amerikaiak már november végén megkezdik az össznépi karácsonyozást. Rémlett valami arról, hogy ők nem 24-én díszítik fel a fát, hanem már korábban, de azért az bevallom, meglepett, mikor itteni ismerősök facebook oldalán már november végén megláttam a lakásukban díszelgő csilivili karácsonyfát. Vagyis az a szokás, hogy ahogy vége van a hálaadásnak (ami mindig november utolsó csütörtökére esik), már díszítik is a fát. Nekem ez nagyon fura, mert a 24-ének számomra szerves része a közös karácsonyfa díszítés, miközben vagy a kötelező és egyben bugyuta karácsonyi filmek mennek a tévében, vagy pedig valamilyen karácsonyi zene szól. Így mi ragaszkodtunk is ehhez a szokáshoz itt kint is, és ennek megfelelően a favásárlást sem kapkodtuk el. Hát erről sajnos kiderült, hogy nagy hiba volt. Pont azért, mert az amerikaiak már november végén / december elején megveszik a fát, az árusok nem gondolkodnak abban, hogy akad még olyan "idióta", aki majd karácsony előtt egy héttel akar fát venni. Aztán nagyon gyanús lett, hogy a fenyőfa árusító helyeken (nagy szupermarketek parkolójában) a korábban látott fa mennyiség egyre csak fogy, és utánpótlás nem érkezik... December 11-én, egy nappal a floridai utunk előtt pedig meg is tudtam egy helyi baráttól, hogy sürgősen meg kell vegyem a fát, ha szeretnénk egyáltalán. Rohantam is, de sem a Kroeger, sem a Marsh parkolójában nem volt már egy sem, így aztán egy utolsó helyen, természetesen aranyáron (60 dollár!) sikerült vennem egy egyébként nagyon szép fát. És persze ott volt a talp probléma is, nyilván előző nap adta el az utolsót az árus, így a következő körben azt hajkurászhattam, míg megvettem egy árus által javasoltat (s amelyről egyébként 24-én csak kiderült, hogy használhatatlan, és ha nem tudtuk volna kötéllel kifeszíteni a csúcsánál a fát, akkor most is csak egy vízszintes fenyőnk lenne a lakásban).  

Ami viszont öröm volt az ürömben, hogy a kései bevásárlókörút miatt a karácsonyfadíszeket potom áron szereztem be, és nemcsak azért, mert nagy részüket a kiváló Dollar Tree-ben gyűjtöttem be (ahol tényleg minden 1 dollárba kerül), hanem mert a menő helyeken is 60-70%-os leértékelések voltak karácsony témában. S nekünk pedig, akik csak egy karácsonyt fogunk az államokban tölteni, és júniusban meg kell majd szabadulnunk a cuccaink legnagyobb részétől, nem lett volna okos dolog vagyonokat költeni a díszekre. Pedig díszekből aztán van kínálat, íme egy-két kedvenc:

A díszekkel kapcsolatban pedig azért is kaptak tőlem egy hatalmas piros pontot az amerikaiak, mert hihetetlenül sok gyerekbarát cuccot árulnak. Amolyan ragasztgatós, matricás kézügyes terméket, amikből mondjuk mézeskalácsházat, télapókat, mézeskalács figurákat meg minden egyebet össze lehet rakni. Márk például imádott 30 ilyen kis figurát összeragasztgatni (Sári pedig szétcincálni őket):

Aztán a másik nagy eltérés ugyebár ez az egész Santa ügy. Azt is tudja mindenki, hogy az amerikai gyerekeknek nem a Jézuska, hanem Santa Claus hozza az ajándékokat - csak azt nem értem, hogy tudnak még ebben hinni az amerikai gyerekek, ha lépten nyomon Mikulásokkal találkoznak. A plázában egész decemberben minden nap fényképezkedni lehet Mikulással, és az iskolabuszokat is nem egyszer mikulás ruhába öltözött sofőrök vezetik. A TV-ből is ömlik ez a téma. Csoda, hogy Márk nem kérdezett rá erre, hogy mit keres még itt egyfolytában a Mikulás december 6-a után is, miután már rég itt hagyta az ablak alatt a szajrét... 

Az "anyatalálkán" - ahogy Petivel nevezzük azt a minden második csütörtöki találkámat, ahol amerikai és más nemzetiségű (rajtam kívül még van egy kínai és egy frissen érkezett arab nő is) anyák cseverésznek - megtudtam, hogy nincs tipikus karácsonyi menü az amerikaiaknál. Míg a hálaadás (amire egyébként azt mondják, hogy a legkajacentrikusabb ünnepük) van egy szépen felépített vacsora, alapvetően jó kis elemekből, a karácsonyra csak annyit mondtak a csajok, hogy akkor mindenféle sütiket gyártanak... Mi igyekeztünk a hazai ízeket idevarázsolni, bár a hozzávalók beszerzése nem minden esetben volt egyszerű. Nagymamám konfitált kacsájánál nincs jobb az egész világon, s az ehhez szükséges kacsazsírt csak sok keresgélés után végül a Sahara Mart nevű csodás boltban találtam meg. Hát olcsó éppenséggel ez sem volt, egy 7 unciás (20 dekás) kiszerelés 8 dollárba (kb. 2400 Ft-ba) került... De legalább kaptam, ha már a kacsahájról le kellett mondanom :-) 

Így aztán sikerült elkészítenem a kacsát (egész jó lett), de emellett más, szívünknek kedves családi fogást is elkészítettünk. Anyukám diós bejglijét (még jó, hogy egyikünk sem szereti a mákot, mert azt bizony az amcsik nem árulnak), Jutka kukorica salátáját, a mindkettőnk családban elengedhetetlen lilahagymás krumplisalátát, Peti szüleinek borlevesét...

A szentesténk nagyon jól sikerült. Márk kívánsága, hogy a Jézuska ne feldíszített, hanem üres fát hozzon nekünk, hogy aztán mi együtt díszíthessük fel, eléggé kapóra jött nekünk - így nem kellett valamelyikünknek elcsatangolnia a két gyerekkel, míg a másik egyedül díszít. A meghitt pillanatokat pedig csak az idióta füstjelző készülék volt képes elrontani, amikor is három nyüzüge csillagszóró begyújtásánál veszett sipításba kezdett....