Tavasszal már sokat nézegettem a várost Google Maps-en keresztül, mikor lakásokat és óvodákat keresgéltem. Látszott, hogy sok a zöld, hogy ez egy igazi kertváros. De ideköltözve természetesen sokkal durvábban hatott a város szépsége. A város adottságai is kiválóak, és persze az is sokat számít, hogy az itt élők mit tesznek hozzá. Hatalmas füves területek, rengeteg fa, amolyan kisebb erdők, ligetek vannak a városban mindenhol.

Ez pedig a MI UTCÁNK!:

Ennek is köszönhető, hogy rengeteg állattal találkozunk, a cukisági faktor folyamatosan kileng, mármár egy juharszirupos pancake-hez hasonlóan geil, ahogy nyuszikákat, mókusokat és őzikéket látunk folyamatosan. Mert már egy őzcsalád is tiszteletét tette az ablakunk előtt, egyszer szürkületkor, egyszer meg hajnalban. Persze baromira élvezzük. Itt van az anyuka:

itt pedig édeshármasban (háttérben a "mi" játszóterünk):

Az időjárást illetően úgy tudtunk, nagyjából hasonló éghajlatra számíthatunk, mint Budapesten. Ez azért nem teljesen így van, annyiban, hogy kicsit szélsőségesebbek az évszakok. Most például elképesztő kánikula van, olyan 32-35 fokok (ezt persze át kellett kalkulálnom a Farenheitből, mint ahogy minden létező mértékegységet át kell számítani), hozzá pedig olyan 85%-os (!) páratartalom. Sokszor vannak záporok hozzá, reggelente mindenhol csupa víz a fű a harmattól. Egyszóval jelenleg kissé trópusi beütése is van az itteni időnek, nemcsoda, hogy mindenhol ezerrel megy a légkondi. Őszintén szólva kell is, még ha néha nekünk kicsit sok is, de igazából megszoktuk és inkább örülünk neki, mintsem zavarna. Az egyik játszóteres szülő-csevej közben pedig azt is megtudtuk, hogy télen a -10 fok teljesen átlagosnak számít...

A város alapvetően az Indiana Egyetem köré szerveződik. Hatalmas kampusza van, rengeteg épület, külön kampusz-busz is jár itt, mivel az egyik végéből a másik végébe eljutni akár háromnegyedórás sétát is jelenthetne. Múlt héten az egyik nap családilag sétálgattunk benne, és hát csak a töredékében jártunk. Egészen fantasztikus környezet... Én igazán szeretem az IZU (értsd ELTE Izabella utcai épületének) apró kertecskéjét, de hát szegénykém annyira szánalmas emellett a hatalmas erdős-mezős, patakos, szökőkutas, színházas, múzeumos stb. komplexum mellett.

Persze még bőven van mit felfedeznünk a városon, bár autóval már sokat jöttünk-mentünk. Ez ugyebár eléggé amerikai módi, itt szinte mindenki autóval közlekedik, szerintem csak és kizárólag az egyetemisták miatt vannak egyáltalán buszok. Az emberek egyébként roppant kedvesek és segítőkészek, tényleg. A gyerekekkel mindenki kedves és mindig van hozzájuk pár barátságos szavuk (még akkor is, amikor széttrollkodják valamelyik boltot, lepakolnak, tologatnak, hangoskodnak stb.). Az utcán kocogó emberek mosolyogva köszönnek egymásnak, ahogy parkban, strandon gyerekező szülők már messziről odaszólnak neked, hogy jaj hát nyugodtan játsszon bármelyik játékával, ez csak természetes! Szóval minden és mindenki boldog, nyálas, kiegyensúlyozott, fúj! :-)

Folyt köv!